Grallaria quitensis
Grallaria quitensis | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Grallaria quitensis Lesson, 1844 | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Grallaria quitensis témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Grallaria quitensis témájú kategóriát. |
A Grallaria quitensis a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászpittafélék (Grallariidae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt René Primevère Lesson francia orvos és ornitológus írta le 1844-ben.[2]
Alfajai
[szerkesztés]- Grallaria quitensis alticola Todd, 1919
- Grallaria quitensis atuensis Carriker, 1933
- Grallaria quitensis quitensis Lesson, 1844[1]
Előfordulása
[szerkesztés]Az Andokban, Ecuador, Kolumbia és Peru területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi hegyi esőerdők, magaslati gyepek és cserjések, lápok, mocsarak és tavak környékén, valamint legelők. Állandó, nem vonuló faj.[3]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 18 centiméter, testtömege 62-78 gramm.[4]
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[3]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. február 18.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. február 18.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. február 18.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. február 18.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. február 18.)